Politikai pillanatkép 2025 felé közeledve
- 2024. december 19. 09:33
- Forrás: EU-monitor
- Szerző: Lucz Bianka
Európa 2025-ben olyan politikai és gazdasági kihívásokkal néz szembe, amelyek gyökeresen átalakíthatják a kontinens jövőjét.
Németország, Franciaország, Lengyelország és Románia belső válságjelenségei nemcsak saját stabilitásukat, hanem az Európai Unió és a NATO egységét is próbára tehetik csakúgy, mint Magyarországnak a különutas külpolitikája. Vajon a kontinens vezetői egyfelől képesek lesznek-e megfelelő válaszokat adni az energiaárak, a geopolitikai feszültségek és belpolitikai megosztottságok jelentette kihívásokra? Másfelől, az USA-val összehasonlítva szembe tűnőek az EU vezető hatalmai politikai intézményrendszerének működésében mutatkozó turbulenciák. A világ politikai közvéleménye a választási eredmények előrejelzései alapján az utóbbi amerikai elnökválasztások végét jellemző kaotikus adminisztratív helyzettel és politikai viharokkal kísért szoros eredmény várt, hiába. Trump és a republikánusok sima győzelemének fényében viszont igencsak szembetűnők a vezető európai demokráciákat és Romániát megrázó, a jogállamiság és a demokratikus elveket követő politizálás sztenderdjeit feszegető vagy éppen átlépő belpolitikai folyamatok.
Németország – megdrágult tüzelőanyaggal döcög Európa lokomotívja
2025 kulcsfontosságú év lesz Németország számára, mind politikai, mind gazdasági szempontból. Az előrehozott parlamenti választások és az ipar helyzetének alakulása egyaránt meghatározzák az ország jövőbeli lehetőségeit.
Az SPD-Grüne-FDP kormánykoalíció alól a költségvetési tárgyalásokkal csúszott ki véglegesen a talaj, miután Olaf Scholz bizalmi szavazást kért maga ellen, amit előre tudhatóan el is bukott. Az előrehozott választásokat 2025. február 23-án tartják, ami hozhat új politikai irányvonalat, ám a bizonytalanság fokozódására is jó esély mutatkozik. A CDU/CSU vezetése stabil többség elérését célozza, de az AfD erősödése megnehezítheti a kormányalakítást, mert a német pártpaletta erői kategorikusan elzárkóznak a szélsőjobbal való bármiféle együttműködés elől, politikai karanténban tartva az AfD-t. Az SPD támogatottsága visszaesett, míg a Zöldek és az új baloldali populista BSW a mérleg nyelve lehet a koalíciós tárgyalások során. Az egyeztetések várhatóan hosszúak és összetettek lesznek, mivel a politikai térkép töredezetté vált. Az új kormány sikeressége pedig attól függ, hogy képes lesz-e dinamikus egyensúlyt kialakítani a gazdaságélénkítés és a klímavédelmi célok között.
A német ipar 2025-ben is szembesülni fog a magas energiaárakkal, a szakképzett munkaerő hiányával és a bürokrácia terheivel. A különféle iparágak, jelesül az autóipar és a gépipar, jelentős nyomás alatt állnak az exportpiacokon. Különösen a Kínával alakuló viszony további elmérgesedése és az Egyesült Államok várható protekcionista intézkedései miatt, hiszen Donald Trump várhatóan folytatja a kereskedelempolitikai szigorításokat. A német cégek számára kulcskérdés lesz az, hogyan diverzifikálják exportpiacaikat és csökkentsék függőségüket az amerikai piactól. Ezzel párhuzamosan az előrejelzések szerint Németország gazdasági növekedése lassú marad, részben a gyenge globális kereslet és a belső strukturális problémák miatt. Az ipar szereplőinek pedig alkalmazkodniuk kell az új geopolitikai környezethez.
Franciaország - politikai zűrzavar
Franciaország a nyár elején még a Párizsi Olimpia előkészületeivel volt elfoglalva, amikor június 10-én Emmanuel Macron francia elnök hirtelen úgy döntött, hogy feloszlatja a Nemzetgyűlést - a francia parlamentet -, miután pártja számára katasztrofális eredmények születtek az előző napi EP-választásokon. Ez június 30-án és 2024. július 7-én két fordulóban megrendezett előrehozott parlamenti választásokhoz vezetett.
Az eredmények háromosztatú politikai teret hoztak létre Franciaországban. A popular-vote-ot megnyerte Marine Le Pen Nemzeti Tömörülés (Rassemblement National) pártja, ezzel a Nemzetgyűlés 577 székéből 142-t tudhat magáénak. A Macron centrista pártját is magában foglaló pártszövetség, az Ensemble 161 helyet nyert. A politikai spektrum bal oldala szintén nagyszabású szövetséget kötött, így többek között ennek köszönhetően nyert el 188 mandátumot. A negyedik tényező, a „legnagyobb a kisebbek közül", a Michel Barnier vezette jobbközép konzervatív Les Républicains lett, 48 mandátummal zárva a voksolást.
Ezek után Emmanuel Macron elnök, általános meglepődésre, Michel Barniert kérte fel kormányalakításra. Macron döntése mögött vélhetően az állt, hogy egy konszenzuálisnak tekinthető, „legkisebb rossz" döntéssel, nem a három nagy politikai pártból/pártszövetségből jelöl miniszterelnököt, így remélve fenntartani egyfajta politikai egyensúlyt.
Mivel a parlamentben nem alakult ki egyértelmű többség, Barnier ellentmondásos módon kérte, majd meg is kapta a Nemzeti Tömörülés támogatását. Miniszterelnökként a legnagyobb küszöbön álló kihívás a költségvetés elfogadása volt, ahogyan azt az alkotmány és az európai jog előírja. Le Pen számos követelést támasztott, amelyek többségébe Barnier beleegyezett, de hiába. Pártja a baloldallal és a szélsőbaloldallal együtt bizalmatlansági indítvány útján megszavazta a kormány leváltását. Barnier pedig lemondani kényszerült. Kormánya, amelynek megalakítását 51 napos koalíciós tárgyalások előztek meg a nyáron, mindössze három hónapnyi kormányzás után megszűnt, december 4-én a Barnier kormány hivatalosan is megbukott.
Emmanuel Macron elnök december 13-án François Bayrou-t, egy veterán centrista politikust, egyik legfőbb szövetségesét jelölte új miniszterelnöknek. Annak ellenére, hogy Bayrou az elnök régi középutas szövetségese, csak a Macronnal való feszült szembenállás után kapta meg a miniszterelnöki posztot. A frissen kinevezett miniszterelnök aztán december 16-án közölte, hogy a hét végére tervezi bejelenteni minisztereinek listáját.
Nagy eséllyel François Bayrou kormányától sem lehet arra számítani, hogy elhozza a politikai stabilitás az Európai Unió második legfontosabb országába. Ami ugyanakkor jelenthet valamiféle fordulatot a francia belpolitikai stabilitás tekintetében az nem más, mint Marine Le Pen bírósági ügyének zárása. A francia bírák március 31-én hoznak ítéletet Marine Le Pen és pártja ügyében az európai uniós pénzek hűtlen kezelésének vádjával indított perben, amelynek messzemenő politikai következményei lehetnek. Az ügyészek Le Pen-nek a közhivataltól való ötéves eltiltását kérik, ami megakadályozhatja, hogy induljon a 2027-es elnökválasztáson – és amit ügyvédje a demokrácia elleni támadásnak nevezett.
Lengyelország – közelgő elnökválasztás
Lengyelország félprezidenciális rendszer, azaz a végrehajtó hatalmi stallumon a kormány és az elnök (államfő) osztozik. A lengyel államfő jogköre jelentősen nem tér el magyar kollégájáétól, ugyanakkor jogköreit aktívan gyakorolja, ilyen formán kevésbé formális a szerepe, illetve a lengyel politikai kultúrában maga az elnöki intézmény sokkal nagyobb súlyú.
Az elnökválasztást Lengyelországban 2025 májusában (4-én, 11-én vagy 18-án) tartják. Az alkotmányos időkorlátok két ciklusra lehet hivatalban, ezért Andrzej Duda jelenlegi elnök nem választható újra.
A két legpotensebb elnökjelöltet a két legnépszerűbb párt, a Donald Tusk vezette PO (Platforma Obywatelska, Polgári Platform), valamint a Jarosław Kaczyński vezette PiS (Prawo i Sprawiedliwość, Jog és Igazságosság) adják. A kormánypárt jelötje Varsó főpolgármestere Rafał Trzaskowski, míg a PiS jelöltje Karol Nawrocki történész, a Nemzeti Emlékezet Intézet vezetője lesz.
2024-es EP-választások eredménye a következőképpen alakult (verseny 53 db mandátumért):
Platforma Obywatelska (PO, Polgári Platform) – 37,1 %, 21 hely, 4,3 millió fő
Prawo i Sprawiedliwość (PiS, Jog és Igazságosság) – 36,2 %, 20 hely, 4,2 millió fő
2023-as parlamenti választások eredménye (verseny 460 db mandátumért)
Platforma Obywatelska (PO, Polgári Platform) – 30,7%, 157 hely, 6,6 millió fő
Prawo i Sprawiedliwość (PiS, Jog és Igazságosság) – 35,4%, 194 hely, 7,6 millió fő
Magyar szempontból nagyon nem mindegy, ki lesz a befutó. Trzaskowski Donald Tusk miniszterelnök szoros szövetségese, ilyen formán esetleges megválasztása esetén arra lehetne számítani, amit Donald Tusktól kap a magyar kormányzat. Trzaskowski időről időre találkozik Karácsony Gergellyel, lévén Varsó és Budapest főpolgármesterei, és ezekről a találkozókról rendre adnak ki közös nyilatkozatokat, bár ezek sokkal inkább szimbolikus gesztusok, így nem tartalmaznak gyakorlati intézkedéseket.
Karol Nawrocki a PiS jelöltje távol áll a frontvonal politikusainak világától, alapvetően most kerülne az első vonalba, de köztudott róla, hogy kemény vonalas oroszellenes álláspontot visz. Többek között az ő javaslatára kezdték el Lengyelországban lebontani az orosz (szovjet) háborús emlékműveket, szobrokat. Győzelme esetén arra lehetne számítani, hogy bizonyos kérdésekben -ahhoz hasonlóan ahogyan 2022. február 24-óta a PiS-sel való eseti együttműködés mutatja- alkalmi koalíciókötésre hajlandó lehet olyan a konzervatívok számára szenzitív témákkal kapcsolatban, mint pl. a túlzott LMBT jogok korlátozása, a római katolikus vallás fontossága, vagy a migráció elleni fellépés.
Akárhogyan is alakul majd a választások eredménye, a lengyel politikai erők minőségének és érettségének próbája lesz a demokrácia alapintézményei közötti hatalommegosztás szerinti politizálás. A közös érdekek mentén vállalható nemzeti konszenzus egyensúlyának kimunkálása és megtartása a mindennapokban.
Románia
Románia 2025-re fordulva soha nem látott jellegű belpolitikai feszültségekkel néz szembe, amelyeket az elnökválasztás első fordulójának meglepetései hoztak a felszínre. A politikai színtéren bekövetkezett drámai fordulatok nemcsak Románia belpolitikáját érintik, hanem az országnak az EU-val és a NATO-val kapcsolatos geopolitikai helyzetét is erős megvilágításba helyezik.
A november 24-én tartott romániai elnökválasztás első fordulójában nem várt eredmény született: a függetlenként induló, szélsőjobboldalinak és oroszbarátnak tartott Călin Georgescu szerezte meg a szavazatok 22,94%-át, míg a liberális Mentsétek meg Romániát Unió (USR) jelöltje, Elena Lasconi 19,18%-kal a második helyen végzett. A regnáló miniszterelnök, Marcel Ciolacu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) jelöltje, 19,15%-kal a harmadik helyre szorult, így nem jutott tovább a második fordulóba.
Az elnökválasztás második fordulóját az eredeti menetrend szerint december 8-án tartották volna, azonban a román alkotmánybíróság december 6-án érvénytelenítette az első forduló eredményeit arra hivatkozva, hogy Călin Georgescu kampányát orosz befolyásolási műveletek támogatták. Ennek következtében az elnökválasztást elhalasztották, és új időpont kitűzése várható.
A belpolitikai nagyüzem keretében december 1-jén tartott romániai parlamenti választások jelentős politikai átrendeződést hoztak. A Szociáldemokrata Párt (PSD) a szavazatok 22,5%-ával az első helyen végzett, de támogatottsága csökkent a korábbi választásokhoz képest.
A szélsőjobboldali pártok jelentős előretörést mutattak:
A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) 18,28%-ot ért el,
az SOS Románia 7,6%-kal,
a Fiatal Emberek Pártja (POT) pedig 6,3%-kal jutott be a parlamentbe.
A Nemzeti Liberális Párt (PNL) 14,3%-os eredményt ért el, míg a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) 12,25%-kal zárta a választást.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kiemelkedő eredményt ért el, a szavazatok 6,4%-ával az elmúlt évek voksolásainak egyik legjobb szereplését produkálta.
A választási eredmények alapján a kormányalakítás összetett tárgyalásokat igényel majd, mivel egyik párt sem szerzett abszolút többséget. Jelen pillanatban egy kormányképes koalíció a PSD-PNL-RMDSZ-(USR?) vonalon formálódik. Ennek a sokszínű, lehetséges koalíciónak azonban jelentős gazdasági és társdalami kihívásokkal kell szembenéznie, amiknek a sikertelen kezelése akár a magyarellenes pártok további erősödését eredményezheti.
2025-höz közeledve a politikai helyzet rendkívül feszült és bizonytalan Romániában, azonban egyetlen kérdés megválaszolatlan, ugyanakkor megkerülhetetlen: mennyire tekinthető jogállamnak egy olyan rendszer, amelyben lehetséges, hogy a demokrácia legfontosabb politikai aktusai egyikének eredményeit az alkotmánybíróság visszamenőlegesen megsemmisíti? További aggodalomra ad okot az, hogy a román elhárítás, amelynek szeme láttára az orosz titkosszolgálatok hosszú időn keresztül és -a jelek szerint- zavartalanul építhették föl potenciális elnökjelöltté Georgescut, vajon miért hagyta mindezt figyelmen kívül? Ezek a kérdések nemcsak a politikai rendszer stabilitását, hanem a demokratikus folyamatok integritását is érintik, amiket nyugtatóan kellene lezárni nemcsak az EU és NATO tag Románia, hanem az összes európai ország érdekében.